1 Sámuel 18
1 Sámuel 18
• Hol volt Jónatán a filiszteusok elleni harc alatt? A néppel együtt a csatatéren volt.
• Saul nem engedte Dávidot visszatérni. Akart volna (?)
• Saullal Istennek egy gonosz szelleme van (és prófétál!), Dáviddal Isten maga (az Ő Szelleme által) és boldogul.
1. Héber lélekfogalmak
• nefes (נֶפֶשׁ): a testi életet eredményező halandó „lélek”, az állatoknak is van, a vérben van.
• cháj (חָי): a testi élet, melyhez szükséges (de nem elégséges) a nefes.
1Móz1:20a: „És mondta Isten: Nyüzsögjenek a vizek élő(cháj) nefesek nyüzsgésétől”
1Móz9:4-5: „De húst nefesével: vérével ne egyetek! És bizony véreteket nefesetek szerint számon kérem, minden élőlény kezéből számon kérem azt; és az ember kezéből, mindenki testvérének kezéből számon kérem az ember nefesét.”
• nesámá (נְשָׁמָה): az emberi lélek, testhez kötött szellem, ez különbözteti meg az embert az állatoktól, ez az „én”.
1Móz2:7: „Akkor megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és lehelte az orrába élet(cháj) nesámáját, és az ember lett élő(cháj) nefessé.”
• rúach (רוּחַ): szellem, Istentől származik, ez ad életet mindennek (test+vér kevés!), a Mennyben minden él.
• jechídá (יְחִידָה): az a szellemi élet, amely édenben veszett el
Préd3:19-21: „Mert eset éri az ember fiait, és eset éri a barmot, és azon egy esetjük van: a milyen ennek a halála, olyan annak a halála, és egy szelleme (rúachja) van mindnek; és az ember elsőbbsége az állat fölött semmi, mert minden hiúság! Minden azon egy helyre megy, minden a porból lett és minden visszatér a porhoz. Ki ismeri az ember fiainak szellemét (rúachját), vajon felszáll-e fölfelé, és a barom szellemét (rúachját), vajon alászáll-e lefelé a földre?”
Zsolt22:21: „Mentsd meg a kardtól nefesemet, ebnek kezétől jechídámat”
• „Jónatán nefese hozzá volt kötve Dávid nefeséhez; szerette őt Jónatán, mint nefesét.”
1Jn3:16: „Arról ismerjük a szeretetet, hogy ő a lelkét tette le értünk, mi is tartozunk a lelkünket letenni testvéreinkért.”
Jn15:13: „Annál nagyobb szeretet senkiben sem lehet, hogy ha valaki lelkét adja oda barátaiért.”
2. Szövetség ↔ szerződés
• szövetség (בְּרִית, brit): ami az enyém, az a tiéd is; erősebb, mint a vérségi kötelék – ilyen a házasság is!
1Sám20:30: „Erre föllobbant Saul haragja Jónatán ellen és mondta neki: Te romlott és fenyíteni való anyának a fia! Hiszen tudom, hogy te kiválasztottad Jísáj fiát, szégyenedre és anyád szemérmének szégyenére!”
• feltételes, feltétel nélküli; Isten és ember között, ember és ember között
• Saul szerződést köt Dáviddal aljas indokból (Saul-Dávid || Dávid-Uriás); Jónatán szövetséget szeretetből.
1Sám20:15-17,40, 23:18: „S ne irtsd ki szeretetedet házamtól sohasem, akkor sem, mikor kiírtja az Örökkévaló Dávid ellenségeit, kit-kit a föld színéről - így szövetséget kötött Jónatán Dávid házával és keresse az Örökkévaló Dávid ellenségeinek kezéből! Tovább is megeskette Jónatán Dávidot, mert úgy szerette őt, mint saját nefesét”
„És mondta Jónátán Dávidnak: Menj békével! Amit esküdtünk mi ketten az Örökkévaló nevében, mondván: az Örökkévaló legyen köztem és közted, magzatom és magzatod közt mindörökké!”
„És kötöttek ők ketten szövetséget, az Örökkévaló előtt; s maradt Dávid az erdőségben. Jónátán pedig hazament.”
• A szövetség őszinte, a tízezret daloló lányok kevésbé. Dávid celeb volt. De volt valaha szerelmes?
• A Biblia sosem használja az ahava (אַהֲבָה) szót „szexuális vágy” értelemben.
2S1:26: „Búban vagyok miattad, testvérem Jónátán, kedves voltál nekem nagyon, csodásabb volt nekem szereteted(ahavád) asszonyok szereteténél(ahavájánál).”
• Meccs, politizálás; ruhavásárlás, kávézás.
3. Szeretet, szerelem vagy rajongás?
• Dávid kétszeresen túlteljesíti a szerződést.
• Saul még nem tudja, de Dávid a királyságot is meg fogja kapni, amitől Saul már most tart.
• irigység (dárda 2x) → gyilkos félelem → rettegés → még nagyobb félelem → ellenségeskedés
• Egyedül Míkhálról írja a Biblia, hogy szerette a férjét.
• Dávid „elcsábította” Saul mindkét gyermekét apjuktól, szeretettel. A királylány, a pásztorfiú és a királyfi.
1 Sámuel 18
1És volt, amint elvégezte beszédjét Saullal, Jónatán lelke hozzá volt kötve Dávid lelkéhez; szerette őt Jónatán, mint lelkét. 2És vette őt Saul ama napon és nem engedte visszatérnie atyja házába. 3És kötött Jónatán szövetséget Dáviddal, mivel szerette őt mint a lelkét. 4Levetette magáról Jónatán a köpenyt, mely rajta volt és odaadta Dávidnak, meg ruháit, kardját is, íját is, övét is. 5És midőn kivonult Dávid, bármerre küldte őt Saul, boldogult, és tette őt Saul a harcosok fölé; és kedves volt az egész nép szemeiben és Saul szolgáinak szemeiben is. 6Történt pedig, mikor megjöttek, mikor visszatért Dávid megvervén a filiszteust, kivonultak az asszonyok, mind az Izrael városaiból, énekelve és táncolva Saul király elejébe, dobokkal, örömmel és hangszerekkel. 7És megszólaltak a játszó asszonyok és mondták: Megverte Saul a maga ezreit, Dávid meg a tízezreit. 8De bosszúságára volt ez Saulnak nagyon és rossznak tetszett szemeiben ez a dolog és mondta: Adtak Dávidnak tízezreket, nekem pedig adták az ezreket – még csak a királyságot neki! 9És irigy szemmel nézte Saul Dávidot azon napon túl.
10Volt másnap, rászökött Istennek egy gonosz szelleme Saulra, és prófétált a házban, Dávid pedig hárfázott kezével, mint minden napon; és a dárda Saul kezében volt. 11Ekkor hajította Saul a dárdát és mondta: Hadd szegezem Dávidot a falhoz; de Dávid kitért előle kétszer. 12És félt Saul Dávidtól, mert vele volt az Örökkévaló, Saultól pedig eltávozott. 13Eltávolította őt Saul magától és megtette őt ezredestisztjének; ki- és bevonult tehát a nép előtt. 14És Dávid szerencsés volt mind az útjain és az Örökkévaló vele volt.
15S midőn látta Saul, hogy nagyon szerencsés, rettegett tőle. 16Egész Izrael és Jehúda pedig szerette Dávidot, mert ő ki- és bevonult előttük. 17És szólt Saul Dávidhoz: Íme, nagyobbik leányom Méráb – azt adom neked feleségül, csak legyél nekem derék emberem és harcold az Örökkévaló harcait. Saul ugyanis mondta: Ne legyen a kezem rajta, hanem legyen rajta a filiszteusok keze. 18Szólt Dávid Saulhoz: Mi vagyok én és mi az életem – atyám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak? 19Történt pedig, amely időben oda kellett adni Mérábot, Saul leányát Dávidnak, odaadatott ő a Mechólabeli Adríélnek feleségül. 20S megszerette Míkhál, Saul leánya Dávidot; tudtára adták ezt Saulnak és helyesnek tetszett a dolog szemeiben.
21És mondta Saul: Odaadom neki, hogy legyen neki tőrül és hogy legyen rajta a filiszteusok keze. Erre szólt Saul Dávidhoz: Két módon válhatsz ma vőmmé. 22S megparancsolta Saul a szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titkon, mondván: íme, kedvet talált benned a király és mind a szolgái szeretnek téged; most tehát vejévé legyél a királynak. 23Midőn elmondták Saul szolgái Dávid fülébe e szavakat, mondta Dávid: Csekélység-e a ti szemeitekben vejévé lenni a királynak, holott én szegény és csekély ember vagyok 24És tudtára adták Saul szolgái neki, mondván: E szavak szerint szólt Dávid. 25Erre mondta Saul: Így mondjátok Dávidnak: nincs kedve a királynak jegypénzre, hanem a filiszteusoknak száz előbőrére, hogy bosszút állj a király ellenségein. – Saul ugyanis úgy gondolta, hogy Dávidot a filiszteusok kezébe ejtse. 26És tudtára adták szolgái Dávidnak e szavakat, és helyesnek tetszett a dolog Dávid szemeiben, hogy vejévé váljék a királynak. Nem teltek el a napok, 27és felkelt Dávid, elment ő meg emberei, levert a filiszteusok közül kétszáz embert, és elvitte Dávid az előbőreiket és teljesen átadták a királynak, hogy vejévé váljék a királynak; ekkor feleségül adta neki Saul a leányát, Míkhált. 28Látta Saul és megtudta, hogy az Örökkévaló Dáviddal van; Míkhál pedig, Saul leánya, szerette őt. 29S még inkább félt Saul Dávidtól; és Saul ellensége lett Dávidnak minden időben. 30Kivonultak a filiszteusok vezérei; és volt, ahányszor kivonultak, szerencsésebb volt Dávid mind a Saul szolgáinál és tiszteltté lett a neve nagyon.
